Nem készültem hosszú beszéddel és amit mondani szeretnék, talán papír nélkül is menne, de hát lámpalázas vagyok, így engedjétek meg, hogy puskázzak.:)

Nem akarok arról beszélni, Ti mit éreztek 1956-al kapcsolatban – honnan is venném a bátorságot, hogy én mondjam meg, ti mit éreztek -, csupán arra vállalkozom, hogy azt elmondjam, nekem mit jelent az, amiért itt most összegyűltünk.
 

Valamennyien tudjátok, hogy 1956 forradalom volt. A rabság láncait lerázni akaró hazafiak harca az elnyomó hatalommal szemben. Élet-halál harc értünk! Igen, értünk harcoltak, azért, hogy mi mindannyian, a haza minden polgárai szabadon és egy demokratikus jogállamban élhessünk.

Vérbe fojtották a forradalmat. Lánctalpasok az emberekkel szemben. De az 56-os forradalom eszmeiségét nem lehet tankokkal legyőzni.

Mint ahogyan a cigányság ébredő öntudatát sem lehet eltörölni!

Sosem hallani a megemlékezésekkor – pedig a mai vészterhes időkben különösen fontos lenne -, hogy az 56-os forradalomban sok cigány ember harcolt, többen életüket, szabadságukat adták  hazánkért, a magyar szabadságért. Róluk megfeledkeztek a történelemkönyvek szerzői.

Mostanában, amikor a magyarságunkat kérdőjelezik meg, nagyon fontos emlékeztetnünk arra a társadalmat – talán magunkat is -, hogy igen ez itt a mi hazánk is, mi magyarok és egyben cigányok is vagyunk és egyik minőségünkről sem kívánunk lemondani.

Kedves Jelenlévők! Kedves Megemlékezők!

Előttem már soroltak neveket...cigány emberek neveit, akik ennek a nemzetnek a szabadságáért harcoltak, fiatal életüket, szabadságukat adták azért az eszmeiségért, amit 56 képvisel.

Ehhez kapcsolódóan egy rövid történetet had mondjak el, amely Szabó Ilonkához kapcsolódik:

Bizsu, az újpesti cigány fiú – polgári nevén Dilinkó Gábor naiv cigány festő, akit II. Erzsébet brit királynő is kitüntetett – négy hónapos terhes barátnőjét keresve keveredett a Corvin közbe. Az élettárs, a tizenhét éves cigánylány, akit Kócos vagy Kócoska néven ismertek. A Corvin közben sétálgatott barátnőivel, amikor a tömeg  "aki magyar velünk tart!" kiabálással oda érkezett.
Kócos velük tartott!

Kócos a fegyverhez nem értett. Bizsu mutatta meg neki, hogyan kell megtölteni a fegyvert.

Kócoska, a cigánylány a Corvin-köz egyik parancsnoka lett és 6 ember tartozott a vezetése alá. Polgári neve Szabó Ilonka volt.

Október 28-án Nagy Imre miniszterelnök bejelentette, hogy győzött a forradalom, mindenki megtarthatja a fegyverét. Ugyan ezen a napon Kócost agyonlőtték a Práter utca végén.

Két hősi halott, A 17. esztendős cigánylány - Szabó Ilonka - és 4 hónapos magzata! Életét és magzata életét adta a magyar szabadságért!

Emléktáblája itt látható a Corvin közben, rajta ez a felirat olvasható: "Dicsőség Bajtársnőnknek, a kis "Cinka Pannának", aki az 56-os forradalomban hazánk szabadságáért feláldozta fiatal életét!”

Nincs okunk szégyellni a cigányságunk, hisz a történelem során mi már többször bizonyítottuk, hogy a hazánkért az életünket is feláldozzuk. 


Tudom, hiszem, hogy eljön az a nap, amikor a magyar nemzetet alkotó többség végre belátja, hogy múltunk, jelenünk és jövőnk közös. Hiszem, hogy belátja, hogy az 56-os forradalomban életüket áldozó cigány hősök éppolyan magyar hősök is egyben, mint nem cigány bajtársaik.

Hiszem, tudom, hogy eljön az a nap, amikor a magyar nemzet ünnepei, gyásznapjai valóban a mi ünnepeink, gyásznapjaink is lesznek, és nem sajátíthatja ki azokat sem politikai érdek, sem gyűlölet!

Emberek vagyunk és romák. Emberként azt kérjük és várjuk el, ami bárkit megillet egy demokratikus jogállamban. Cigányként ugyan ezt! Nem többet, DE NEM IS KEVESEBBET!

MERT IDE TARTOZUNK!