Megjelent egy írás az ATV.hu oldalon FI tollából...
Egyre inkább bosszant az önmagát független roma szakértőként azonosító, valójában a probléma felszínét vakargató, relativizáló, a felelősség és a megoldás kérdését a megnyomorítottra hárító érdekemberke szövegelése, szőrcsögése.

A megoldás a cigányság feladata – írja forgács, és nem vesz tudomást arról, hogy fordítva ül azon a bizonyos lovon.

Megkapirgál egy – vagy több - valós problémát, ám odáig már nem kíván eljutni, hogy a valós okait feltárja. Ő beéri azzal, hogy léteznek problémák, majd elegánsan, megfelelve az elvárásoknak rámutat a cigányságra –„ Ti vagytok a felelősek, én mosom kezeim!”
 

Valóban, micsoda skandallum, hogy a szegregált oktatás, előítélet és a mindent elárasztó félreértelmezett nemzetieskedés következtében a cigány gyerekek olyan mértékben aluliskolázottak, hogy gyakorta a nyolcadik osztályt csak a bizonyítványuk szerint végezték el, de a közoktatáson számon kérhető tudás birtokába nem jutnak! „Büdös kölkei”, skandallum!

Micsoda skandallum, hogy a cigány ember még magasabb képesítéssel is hátrányos helyzetben van a munkaerőpiacon, mint a nem cigány munkavállaló. Micsoda skandallum mélyszegénységbe, nyomorba születni.

Forgács „úr”, vajon nem azzal kellene kezdeni, hogy megfelelő oktatásban részesüljön MINDEN gyermek, akár cigány, akár nem az? Vajon nem kellene a munkaerőpiacot átalakítani, vagy megrendszabályozni és valóban számonkérni, szankcionálni a diszkriminációt?

Majd akkor, ha a gyerekek egyenlő – vagylegalábbis kiegyenlítetteb eséllyel járhatnak óvodába, iskolába, majd ha a cigány ember is egyenlő esélyt kap a munkaerőpiacon, majd akkor lehet számonkérni mindazt, amit firtatsz! Addig ezt a politikai szférán kell számonkérned, amely a rendszerváltás óta szisztematikusan tette tönkre a cigány közösségeket, nyomorította meg családok életét. Talán érdemes lenne Csalog Zsoltot is olvasni, hátha meg is érted, miért foglak most képmutató, alattomos és hazug embernek nevezni. Mert igen, Te nem vagy több azoknál a megmondó emberkéknél, mint akik csupán önös érdekeiktől vezérelve ontják az alattomos, képmutató és ártalmas dumát.

Tessék egy idézet, amin érdemes lenne elgondolkozni:

„Tovább a kétszínûség útján

2. Drasztikus megoldások keresése helyett folytathatjuk az eddigi, immár hagyományosnak nevezhetô kétszínû gyakorlatot is. Ennek lényege, hogy a népirtásban nem merészkedünk a klasszikus, haláltáboros, gázkamrás, krematóriumos formákig, de még csak a sterilizációs programig sem – hanem mindössze a diszkrimináció és a szegregáció mechanizmusainak mûködtetésével gondoskodunk arról, hogy a nemkívánatos kisebbség elôbb a társadalmi hierarchia legaljára, majd egyre inkább a margón kívülre kerüljön, gazdaságilag, biológiailag és társadalmilag a végsôkig ellehetetlenüljön. A módszer rugalmasan alkalmazható: a politika napi széljárásához igazodva idôrôl idôre egy-egy ellentétes értelmû politikai deklaráció, vagy akár kirakat-akció is tarkíthatja, amely a „szerencsétlen” sorsú népcsoport tragikus gondjainak látványos „felvállalását” imitálja – gondosan ügyelve persze, nehogy a mérleg akár csak idôlegesen is pozitív irányba billenjen. Ily módon ügyesen fenntartható az a látszat is, miszerint az illetô kisebbség voltaképpen a politikai rendszer túltámogatott kedvezményezettje – ezáltal tehát hosszú távra biztosítható a kisemmizettek iránti irigység és ellenszenv, azaz a negatív irányú beavatkozás folyamatos muníciója. E stratégia pontosabb leírásához elegendô, ha a cigánysággal kapcsolatos politikának az elmúlt évtizedekbeli magyarországi gyakorlatát elemezzük.

E szisztéma számos vitathatatlan elônnyel bír. Legelôször is: kiválóan megfelel közvéleményünk mai kondíciójának, annak a társadalmi közegnek, amely ugyan viszonylagosan megosztott, egészében azonban morálisan érzéketlen, kiürült. Lényeges elem, hogy az így irányított folyamatoknak nem nehéz olyan beállítást adni, mintha azok „spontán” történések lennének, amelyek mûködéséért csakis éppen az áldozat felelôs – ez nagyban hozzájárulhat a társadalmi lelkiismeret elaltatásához és kikapcsolásához. További elôny, hogy egy ilyen értelmû „cigány-politika” továbbviteléhez nem szükséges új módszereket kitalálni, ez az út a már begyakorolt lépésekkel, rutinszerûen járható. Jelentôs körülmény, hogy a kelet-európai folyamatokra reagáló nyugati közvélemény ingerküszöbe napjainkban igencsak alacsonyra süllyedt, aligha kell attól tartani, hogy a Nyugat másra, mint a direkt módszerû népirtás véresen látványos jeleneteire különösebb izgalommal és megfelelô politikai lépésekkel válaszolna, komolyan remélhetô, hogy a „csendes népirtás” unalmas látványára bölcsen szemet huny. Szerencsés körülmény az is, hogy ez a konstrukció mintegy terepszínû, észrevétlenül belesimul Kelet-Közép-Európa mai kisebbségpolitikai látképébe. „

Az idézett írás teljes változata: Csalog Zsolt - Mit csináljunk a cigányokkal?